Romantika ismertetése
Romantikus regények
A romantika nem csupán egy műfaj, hanem egy komplett korstílus, amely nem csak egy, hanem több művészeti ágra is kiterjedt. Maga a korstílus a 18. század végén alakult ki, virágkora pedig a 19. század első felére tehető. A romantika vége Delacroix festőművész halálával köthető össze, a 19. század második felében.
Az irodalomban
Legelőször a németeknél jelent meg a romantikus irodalom a klasszicizmussal. A 18. század végén az angolokhoz is átterjedt, majd az 1820-as, 30-as években a franciák és az orosz írók körében is igen népszerűvé vált. A romantika egyik legfőbb ismertetője a klasszicizmus ellenesség, mint műfaj leginkább a szabadság eszméje és az egyén előtérbe kerülése, az önkifejezés képviseli.
Romantikus irodalom jellemzők
A romantikus irodalom egyik legszembetűnőbb ismertető jele az életérzés kifejezése, amely kétféle módon nyilvánulhat meg: negatív és pozitív érzésekben. Van, ahol előtör a csalódás, a reményveszettség és a világfájdalom, míg máshol pezseg az életöröm. A romantikus regények mind-mind egy érzelemben gazdag világot tárnak fel a kíváncsi olvasók számára. Ezzel egy időben megkezdődik a népmesék gyűjtése, valamint a népnyelv transzportálása az irodalomba. Szintén jellemző a romantikus irodalomra, hogy az írók a múlt felé fordulnak, azon belül is a középkor felé, és a gótika stílusát veszik át. Miután a romantika, mint művészet, és mint irodalom teret hódított az előbb említett országokban, nagy mennyiségben bukkantak fel az egzotikus, távoli kultúrákban is, melyek az elvágyódást képezték akkoriban a jelenből egy új világ felé, vagy valami egészen más, új dolog felé. A romantikus regény cselekménye mindig bonyolult, kalanddal teli, és nem rest szabadon engedni az írói fantáziát, ma már szinte annyira nem rest, hogy egyre kedveltebbé válik a fantasy regény és a romantikus regény ötvözete (lásd Alkonyat). Egyetlen romantikus irodalmi mű sem maradhat el olyan történettel, amelyben ne lenne néhány ellentét. A hangnem többnyire humoros, ironikus, vagy patetikus, tehát szereplőként, és szémélyiségenként változó. A romantika korában természetesen nem csak a romantikus irodalom bukkant a felszínre az írók körében, hanem számos más regénytípus, például a kalandregény, vagy a még máig igen közkedvelt bűnügyi regény, a krimi. Nem csak új regénytípusok keletkeztek ebben a korban, hanem új átmeneti műfajok, többek közt a világdráma, és más drámai költemények.
De ne szaladjunk előre ennyire, még mindig a romantika korában vagyunk, nem pedig a 21. században. Nem csak új műfajok bukkantak felszínre a romantika korában, hanem az írók szerepe is megváltozott alkotásaikban és személyiségükben, ez a változás nem más, mint az érettségizők által jól ismert vátesz szerep kialakulása. Mint tudjuk a vátesz szerep az írók körében nem jelentett mást, mint a nép élére állni, vezetni azt, hogy elvezessék az embereket egy jobb világ felé. A legtöbb alkotó a romantika korában nem csak a tollával hadakozott, hanem kivette a részét a forradalmakból, és a szabadságharcokból, ezzel kettős vátesz szerepet nyújtott saját országának.
