Romantikus, fantasy regény
Új érzések
Be kellett vallanom, az én levelem se volt terjedelmesebb, mint Pandoráé, inkább élőben szerettem volna beszélni vele, ha egyáltalán lenne miről mesélnem, mert semmi különös nem történt velem ez alatt az egy nap alatt, leszámítva ezt az érdekes álmot. Amint megírtam a levelet elkezdtem böngészni a neten a falu honlapján, hátha találok valami érdekes dolgot, amivel el tudtam volna foglalni magam, és akár új barátokat is tudtam volna szerezni. Sajnos azonban megint előtört rajtam az álmosság, akármennyire is féltem visszaaludni, bealudtam a székemben...
*
- Rachel! - kiabált egy férfi hang. - Elmegyünk Berthával az egyik közeli boltba, félóra és itthon vagyunk!
2 perces fáziskéséssel de rájöttem, hogy apa hangját hallottam a földszintről, ránéztem az órámra, 10:30... szépen elaludtam, alvás közben valahogy átmásztam az ágyba, de fogalmam se volt hogy hogy. Augusztus 16-a volt, alig több, mint két hét volt hátra a sulikezdésig, és már most féltem tőle, persze nem a tanulástól, az igazából nem sok gondot okozott nekem.. hanem inkább attól, hogy milyenek a velem egykorú Brecon-i csajok, srácok. Kikeltem az ágyból, felvettem egy papucsot, és láttam hogy egy cetli van a laptopomra ragasztva:
"Jó reggelt mormota!
Nem tudom, hogy emlékszel-e, bár kétlem hogy emlékeznél a csodás memóriáddal, de ma kell megvenned az új tankönyveidet a sulidban. A pénzt rá lent találod a konyhaasztalon a sótartó alatt, jó vásárlást :)
Puszi, Anya"
- Francba! - tört ki belőlem.
Teljesen kiment a fejemből, hogy egyáltalán tankönyveket kéne venni az új suliba. 2-ig volt idő, utána már csak külön könyves boltokban lehetett megvenni a tankönyveket, de hajtott a kíváncsiság, mindenképp akartam látni a sulimat, hogy az első tanítási napon ne egy idegen helyre kelljen belépnem. Gyorsan kaptam is magam, átöltöztem, megfésülködtem, még nem is reggeliztem, csak fogat mostam. Elvettem a pénzt az asztalról, és már indultam is a térképemmel, hogy megkeressem leendő sulimat. A vicc az, hogy még képet se láttam a suliról előtte, és még sosem mászkáltam Brecon utcáin, valószínűnek tartottam, hogy el fogok tévedni. Kiléptem az ajtón és elindultam...
Brecon nem egy nagy falu, így könnyen eljutottam gyalog a suliig, de anya szerint jár egy busz a faluban, aminek az egyik megállója közvetlen a gimi előtt van, de egyelőre még jegyem se volt, szóval biztosabb volt a séta, mint az ellenőrökkel való barátkozás. A suli egyáltalán nem volt nagy, világosbarna téglákból épült, és az udvaron is, amely az épülettől balra helyezkedett el, csak egy kis focipálya volt, na meg néhány pad. Jobb oldalt egy parkoló volt néhány férőhellyel azoknak a diákoknak, akik már bátorkodtak megszerezni a jogsit... a vezetés sajnos tőlem nagyon távol áll, nem akarok senkit megölni, így nem szándékozom a kormány mögé ülni.
Tovább is vizsgálgattam volna a suli külsejét, azonban elvonták a figyelmem a csevegő diákok, akik a kapu előtti lépcsőknél lopták a napot. A csapatot két pasi, és egy lány alkotta, elsőre pillantásra elég szimpatikusnak tűntek. Az egyik srácnak tüsi fekete haja volt... gesztenyebarna szemei, arca, és mosolya kedvességet sugárzott. Miután megvizsgáltam elfordítottam a tekintetem a másik fiú felé, barna félhosszú haj, valószínűleg vasalta, mert feltűnően egyenes volt, és kék, vagy zöld szemei lehettek, elsőre nem tudtam megállapítani. A lány minden srácot elbűvölhetett volna szépségével... szőkés barna haj, kék szemek, és kecses test, majdnem egy magas volt a fiúkkal, pedig a két srác nem éppen a törpék közé tartozott, 180 magasak simán lehettek.
Amint észrevették hogy a suli felé tartok, megakadt a szemük rajtam, kíváncsian fürkésztek tekintetükkel, nyilván tudták hogy én vagyok az új tanuló. Kissé zavarba jöttem, mivel megszoktam, hogy a Birgmingham-i sulimban minden tini átnézett a másikon, ha nem ismerte az illetőt.
- Szia! - köszönt a fekete hajú srác - Gondolom te vagy az új csaj, én Ted vagyok, ők meg a haverjaim, Liza és Victor.
- Helló! - intettek barátságosan nekem.
- Ööö...sziasztok! Örülök a találkozásnak, én Rachel vagyok... ti is a tankönyvekért jöttetek? - tettem fel a lehető leghülyébb kérdést
- Hát nem tudom te hogy vagy vele Rachel, de mi még szeretnénk kiélvezni a nyarat, és nem azért jöttünk, mert már epekedve várjuk a tanulást - felelte mosolyogva a szőke lány.
Liza kicsit hasonlított rám, kicsit alacsonyabb voltam, mint ő, de haj- és szemszínben teljesen hasonlítottunk. A banda tagjainak mosolygásából láttam, hogy örültek hogy megismertek, és ez kicsit felbátorított... reménykedtem, hogy jobban megismerhetem őket, és látszott, hogy ők is kíváncsiak a suli újoncára.
- Ha szeretnéd segíthetünk, biztos nem tudod még konkrétan, hogy hol lehet megvenni a könyveket - ajánlotta fel Liza, amire a két pasi is hevesen bólogatott.
- Naná, benne vagyok! - feleltem fülig érő szájjal.
Még nem is ismertem őket, de éreztem rajtuk, hogy totál jó fejek, és mivel a csapat 2 srácból, és 1 csajból állt, úgy gondoltam nem árt kiegészíteni még egy lánnyal, hogy egál legyen a nemek megoszlásában. Beléptünk a suli folyosójára, és eléggé meglepődtem, mivel arra számítottam, hogy nem lesz annyira modern az épület, ehhez képest nagyon tetszett. Az előcsarnokban több fából készült oszlop is volt, amik az emeletet tartottál. Szinte mindegyikre volt valami kiragasztva, de a legszembetűnőbb egy olyan papír volt, amire a suli térképe volt lerajzolva, a különböző termeket ábrázolva. Elég egyszerű lett volna magamtól is odatalálni a 6-os teremhez, ahol sorba kellett állni a könyvekért, de jobb volt hogy vannak velem, és nem egyedül kellett végigállnom a sort.
- A könyveket a 6-os teremben vesszük meg - közölte Liza. - Az előző két évben elég pocsék könyvekből kellett tanulnunk, remélem idén normálisabbakat kapunk...
- Mi Birmingham-ben csak jó könyveket kaptunk, legalábbis könnyű volt belőlük tanulni, de nem élvezetes - feleltem elpirulva, nem akartam hogy azt higgyék, hogy stréber vagyok, és a tanulás a hobbim.
- Jó neked. Amúgy te hogy kerültél Brecon-ba? Persze nem akarok tolakodó lenni, csak kíváncsi vagyok - felelte diszkréten.
- Egyáltalán nem titok. Anyám új munkát kapott itt, és jött az egész család. Elég rossz volt otthagyni a szülővárosomat, Birmingham-et, de egyre jobban tetszik Brecon, főleg hogy már rögtön a második napon egy ilyen jó társaság vesz körül - mosolyogtam Lizára.
- Ennek örülök, bár néha Ted és Victor nem nyújt túl nagy társaságot, mikor kocsikról meg nőkről beszélnek... van még egy barátnőm az osztályba, őt majd meg kell ismerned, nagyon aranyos, bármiről lehet vele beszélni.
A két srác szinte ránk se hederített, jól mondta Liza, gyakran elmélyednek olyan témákban, amik a nőket nem érdekelhetik. Amíg a sorban álltunk nagyon jól elbeszélgettem leendő barátnőmmel, megtudtam egy csomó mindent róla, hogy itt született, mi a véleménye a pasikról, és még sok más dolgot. Már épp végeztünk a könyvvásárlással, és léptünk volna ki a suliból amikor...
- ...utálom, mikor a pasik csak a külsőm miatt akarnak ismerkedni velem, szerencsére ez nem vonatkozik, Victorra és Tedre - folytatta a pasis témát Liz, de egy szót se fogtam fel az egészből, mert valami... pontosabban valaki, aki az előcsarnokban állt, karbafont kezekkel hideg tekintettel elterelte a figyelmemet. Bármilyen morcosnak is tűnt, rendkívül helyes volt, az a szőke összeborzolt haj, a hideg kék szemek, nagyon jól nézett ki.
- Ő kicsoda? - kérdeztem nyomban Liztől.
- Örülök, hogy figyelsz Rachel, de nem csodálom, hogy máshol jár az agyad, ő Brian... az egész suli csajállománya odavan érte.
- Ó értem, tényleg elég helyes...
- Persze, persze na menjünk mielőtt nekiállnál csorgatni a nyálad - kacsintott rám.
Mielőtt kiléptünk volna a suli ajtaján, találkozott a pillantásunk az állítólagos Brian-nel, és először nem akartam hinni a szememnek, de felém mosolygott. Hátranéztem biztos ami biztos alapon, hogy nem e mást célzott meg a pillantásával de senki nem volt a hátam mögött. Rájöttem, hogy fölöslegesen aggódtam amiatt, hogy magányos és unalmas napok várnak rám új otthonomban, és ezt nem csupán Brian mosolya tette velem, hanem Lizáék kicsi, de nagyszerű bandája, valamint az egyik legjobb barátnőm, aki nem hagyta, hogy megszakadjon a barátságunk, és képes mérföldeket utazni azért, hogy újra láthasson... a bánat és a hiány egy nap alatt boldogságba csapott át.
Szólj hozzá!
Kommentek
Gloria (2010-10-05 22:36:22)
Ez is 5-ös :P
Andi (2010-10-20 15:20:25)
Na, kezd beindulni a történet. Olvasom, ahogy megígértem. :)
gaborendre (2011-01-22 21:00:02)
Nagyon ügyesen teremtesz feszültséget, csak így tovább! Ha szeretsz online olvasni, lapozz bele a Halálnászba! www.gaborendre.hu A dizájnt ne nézd, csak a szöveget!
Pakozdi Brigitta (2011-02-11 18:49:37)
Egeszen beleelem magam ,annyira jo.Nem fogok vegig kommentalni ,de elolvasom :)
krisztike96 (2011-05-19 23:47:12)
áhhhwhwwwww nekem mért nincs ilyen fantáziám..x"DDDDDDD
loll..:D
Dániel (2011-12-23 23:39:15)
Feladom... Lehet, hogy bennem van a hiba. De ez pocsék.
nini (2012-01-26 18:07:48)
épp most jutott eszembe valami, aki totál nem függ össze a regénnyel, de le kell írnom. egy kis mondattan: ha egy mondat több tagmondatból áll, akkor mindíg a főmondattag végződését írjuk le (pl.: EZ ROSSZ: Nézzük meg, mi történt?). a múltkor egy Arthur Conan Doyle regényben találtam ilyen hibát, és ha a nagyágyú műfordítók is elrontják, gondoltam, jobb, ha felhívom erre a figyelmet.
Bianka (2012-02-02 12:49:26)
Olvastam már hasonlót...szerintem ti is ismeritek...ez az oldal teljes mértékig twilight utánzat:D
