Romantikus, fantasy regény
Csak egy kis túra
Gyakorlatilag az egész délután elment a csajdumával, ezzel a két lökött pletykafészekkel mindig volt miről beszélni, sose voltak csendes percek, ha mi hárman együtt voltunk.
- Rachel te hogy gondoltad? Egész nap itt fogunk punnyadni? - vetette fel a kérdést Sandy, miközben a kedvenc párnámat babrálta.
- Jogos a kérdés, ennyi erővel te is feljöhettél volna Birmingham-be! - állt Sandy mellé Pandora.
- Nincs egy kicsit késő a kiránduláshoz? - vontam fel a szemöldököm?
- Istenem... mint valami jó kislány, aki minden nap 8-kor a paplan alá bújik - forgatta szemeit Sandy.
- Ez az Rachel mozduljunk ki, 17 évesek vagyunk, azaz nemsokára felnőttek, a szüleid meg úgyis elengednek - mosolygott másik barátnőm.
- Na és ki tudja, lehet találkozunk a cuki Brian-eddel, nem olyan nagy ez a falu - kacsintott Sandy.
Ebben igazuk volt, nem szoktunk soha egy szobában kuksolva dumálni, mindig mentünk valahova, és amúgy is kíváncsi voltam Brecon-ra, úgy gondoltam unalmas lenne egyedül mászkálni, eljött hát a remek alkalom a felfedezésre!
- Jól van legyen... sújtsunk le Brecon utcáira! - vigyorogtam.
Lementünk a nappaliba, tudtam meg se kéne kérdeznem, hogy elmehetek-e este a legjobb barátnőimmel, nagyon engedékenyek a szüleim, főleg anya. Természetesen nem akartam csak úgy eltűnni otthonról, ezért a formalitás kedvéért megkérdeztem őket.
- Anyu, ugye elmehetünk Sandy-vel és Pan-nel egy kicsit körülnézni Brecon-ban? - fogalmaztam meg elég bugyután a kérdést, a "kicsit körülnézni" résznél éreztem is, hogy a két csaj sejtelmesen vigyorog a hátam mögött, mivel ők is tudták, hogy ez nem csupán egy félórás séta lesz.
- Kicsit körülnézni, mi? Tehát értsem úgy, hogy éjfél előtt nem jöttök haza... - nézett az órájára anya.
- Hát végül is... de azért igyekszünk vissza, csak kíváncsiak vagyunk a falura, meg hogy milyen boltok vannak errefele - magyarázkodtam. Hihetetlen mennyire jól ismert anyum, de ez együtt járt a bizalmával, gyakorlatilag ezért engedett el mindenhova.
- Nem bánom kicsim, de azért vigyázzatok magatokra! - mosolygott.
- És ha egy csávó túlságosan akaratoskodik, akkor tudod hova kell sózni - szólt hátra apu a kanapé mögül.
- Ajj apa... gondoltam, hogy nem bírod ki valami jótanács nélkül. Na sziasztok, majd jövünk, ha nem lennétek addigra ébren, akkor jó éjt! - mosolyogtam.
*
Mikor kimentünk az ajtón megcsapott a természet illata, kiskorom óta nem éreztem ezt, annyira hozzá voltam szokva a város füstös levegőjéhez. Este 9 óra volt, a madárcsicsergést felváltotta a tücskök folyamatos ciripelése, amit már oly rég hallottam, talán utoljára akkor, mikor kiskoromba egyszer nagyiéknál aludtunk. Egy földes úton mentünk végig, mellettünk hatalmas lombos zöld fák nyújtózkodtak a sötétkék ég felé, hogy elérjék a fénylő csillagokat, melyek oly távol vannak tőlünk. A tücskök kórusának ciripelése nem keltett nagy zajt, olyan csend volt ezen az úton, mint egykori lakhelyemen soha, és azt a csöndet is csak egy bagolyhuhogás tudta megtörni. Brecon a béke és a nyugalom falva, ezt bátran kijelenthette bármelyik itt lakó szerintem. Szomszédjaink voltaképpen nem is voltak sőt, a mi utcánkba alig volt néhány kertes ház, akik a városban laknak nem tudják mit hagynak ki azzal, hogy nem egy ilyen csöndes falut választanak a nyüzsgés helyett.
Kiértünk a főútra, ami már kissé városiasabbnak tűnhetett a mi kis utcánk után, ez volt az egyetlen betonozott út Brecon-ban, ahol járdák is voltak. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi ez a falu, meglepődtem hogy mennyi üzlet nyílik a főútra.
- Hmmm... mit szólnátok, ha betekintenénk ebbe a gyorsétterembe? Én kicsit kajás vagyok - vetette fel Pandora.
- Remek ötlet, én is eléggé éhes vagyok... Sandy? - kérdeztem.
- Kettő az egy ellen, nincs választásom - mosolygott.
- Nincs bizony, ha hízunk, akkor együtt hízzunk! - nevetett Pan.
- Jézusom Pandora, ti meg a hízás... nézzetek magatokra, mint akiket egy szellő el tudna fújni - méltatlankodott Sandy.
- Igen, viszont az is tuti, hogy téged egy tornádó se tudna felkapni - piszkálódott Pan széles vigyorral.
- Olyan szemét vagy - tört ki Sandy-ből a nevetés, és jól oldalba vágta.
Bementünk a gyorsétterembe, alig voltak néhányan rajtunk kívül. A hamburger nagyon finom volt, legszívesebben minden nap ide jöttem volna enni, csak lenne kivel... tisztában voltam vele, hogy bármilyen jól is érzem magam a két lököttel, a következő nap már magányos lesz, és ez kicsit szomorúvá tett, miközben épp magunk mögött hagytuk a K&K nevű éttermet. Még sétáltunk vagy félórát mire kiértünk a falu határához, elfogytak a házak, és már csak a végtelen erdő, és a főút állt előttünk.
- Nekem van egy izgi ötletem csajom. Mit szólnátok egy kis kalandhoz? - dörzsölte össze a tenyereit Pandora.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy... - kezdett bele Sandy.
Kirázott a hideg... akaratomon ellenére egyből az álmom ugrott be, az az álom, ami az első Breconi éjszakán zajlott le a fejemben. Két nappal ezelőtt álmodtam, és nem igazán hevertem ki, pedig tudtam, hogy csak egy álom, és semmi jelentősége nincs, mégis annyira félelmetes volt... meglehet, hogy ez az erdő sokkal másabb, mint amit az álmomban tapasztaltam, mégis valami azt súgta, hogy inkább haza kéne menni, és nem belevágni ilyen őrült kalandba, aminek csupán annyi a lényege, hogy halálra rémisszük és ijesztgessük egymást. Meg kellett próbálnom minden eszközt bevetni ahhoz, hogy a lüke Pandorát lebeszéljem erről az őrültségről.
- Pan, ehhez kicsit késő van már, és amúgy is hosszú idő mire gyalog hazaérünk... - mondtam.
- Naaa, Rachel... csak egy kicsit! Sandy? - nézett ártatlan szemekkel ránk.
- Hát izginek tutira izgi, és kalandosnak is elég kalandos, benne vagyok! - bólintott Sandy.
- Figyeljetek csajok, ott koromsötét van, ha elő tudtok varázsolni egy elemlámpát ezen a szent helyen, akkor meggyőztetek - mondtam. Tökéletes érvnek éreztem ezt a mondatot, hogy hazaforduljunk ám ekkor...
- Hát akkor irány előre, a mobilomon van elemlámpa üzemmód - döntötte romba tervemet Sandy - tudod esténként nehezen találok bele a kulcslyukba, ezért szerváltam egy ilyen programot rá, jó mi?
- Remek... de ajánlom, hogy ne merüljön le, különben megetetlek az erdő lakóival - fenyegettem.
- Igen a mókusok valóban nagyon veszedelmes állatok Sandy, és akkor még meg sem említettem a sündisznókat - nevetett Pandora.
Nagyon reméltem, hogy Pandorának lesz igaza, és a mókusokon meg a sündisznókon kívül semmi más nem vár minket odabenn. Bevetettük magunkat az erdő sűrűjébe, semmi utat nem láttunk, ami segített volna egyáltalán a tájékozódásban, és csak úgy, mint az álmaimban csupán a hold világította meg valamennyire a rengeteget. Kissé megijedtem, mikor egy erős fény villant a jobb oldalamon, pedig tudtam, hogy csupán Sandy telója volt a fény forrása, tiszta paranoiás lettem ettől a helytől, de ezzel nem voltam egyedül. Tücskök itt már nem ciripeltek, néma csend borult az egész erdőre, lépteinket messziről halhatta volna bárki. Számtalan fafajta volt az erdőben, a fenyőktől kezdve a fűzfákig, de egyértelműen a lombos tölgyfák domináltak az erdőben. A földön már gyülekeztek a levelek érezni lehetett már, hogy közeleg az ősz, bár az időjárás nem ezt mutatta, elég meleg volt, bár lehet csak én melegedtem ki az izgalom miatt, nagyon nem éreztem magam biztonságban, és folyamatosan az álmom járt a fejemben.
Körülbelül 3 perc séta után végre elkezdtünk dumálni, és a két hülyének sikerült elterelni a figyelmem az álmomról. Elég sok baglyot láttunk elrepülni a fejünk fölött, kezdtem megbarátkozni az erdővel, belegondoltam, hogy az álom és a valóság két különböző világ, és nincs kapcsolat a kettő között, ezért nincs miért aggódnom.
Párszor beijesztett minket Pandora a hülye hangjaival, látszólag ő volt a legbátrabb közülünk, de egy idő után megunta, és abbahagyta, és előjött a kedvenc témánk... a pasik.
- ...én amúgy nem lepődnék meg, ha Mark és Greg is ugyanolyan lenne, mint a többi pasi. Persze jó fejnek tűnnek, de elsőre minden fiú az, nincs igazam? - mondta Sandy.
- De ez sajna tényleg így van, a hónapok során kibontakozik az igazi énjük, és akkor már hiába sírjuk vissza a régi énjüket - felelte Pandora.
- Ugyan csajok biztos van kivétel, bár pont én mondom ezt, akinek a legkevesebb fiúja volt idáig - sóhajtottam.
- Igazságtalanság, nem gondolod? Tök szép csaj vagy, szerintem minden pasi örömmel ugrana a nyakadba - mondta aranyosan Sandy.
- Dehogy vagyok szép... ha így lenne, akkor már találtam volna egy normális pasit - feleltem szomorúan.
- Pedig a szőkés barna hajú, középmagas csajok a pasik álmai, és az arcod is szép - csatlakozott a dialógushoz Pan - csupán túl zárkózott vagy, és ezt a körülötted lévő srácok is látják.
- Lehet igazatok van, de hát ilyen vagyok, néha irigyellek is titeket, amiért ilyen közvetlenek vagytok - mondtam.
- De majd Brian-nel biztos lesz valami, és... - hagyta félbe a mondatot Sandy. - Pandora igazán befejezhetnéd a vonyítozást, nagyon élethű meg minden, de már nem vicces, és nem is ijesztő!
- De ez most nem én voltam, komolyan... - vágott halál komoly fejett a poénmester.
- Igen persze, a mókusok voltak... - forgatta a szemeit Sandy.
És ekkor kialudt Sandy "elemlámpája", sötétség vett körbe minket, alig láttunk valamit.
- Te Sandy, csak nem lemerült a telefonod? - kérdeztem rémülten.
- De úgy tűnik - sóhajtotta - így legalább Pandora jobban kiélheti magát az ijesztgetési hajlamaival.
- Esküszöm, hogy nem én voltam fogjátok már fel! - a félelem érezhető volt a suttogásában.
- Most komolyan? - suttogtam már én is.
- Igen...
És ekkor valami mozogni kezdett a Pandora melletti fák mögött, hallani lehetett, hogy valami lassan, de közelít felénk. Az a valami félelmetes morgást hallatott, és mikor kijött a fák mögül láttuk, hogy egy igen termetes, és éhes farkassal állunk szemben. Mi a francért kellett idejönnünk, tudtam, hogy lesz valami baj... éreztem. Nem volt idő ezen rágódni... mint valami koreográfiában, annyira egyszerre fordultunk 180 fokot, és kezdtünk el futni. Alig sikerült néhány lépésnyit előre haladni, mikor valami kék fény suhant el előttünk, és pár pillanat múlva teljesen kábának éreztem magam, tudtam hogy egy lépést se tudok mozdulni, ám ezzel nem voltam egyedül... félájultan zuhantunk mindhárman a földre.
Az utolsó dolog amire emlékszem az a fenyegető morgás, egy vakító kék szempár, és Pandora rémült arca... vár a túlvilág, itt a vég... viszlát szép élet!
Szólj hozzá!
