Romantikus, fantasy regény
Emlékek és a Múlt
A pakolás elég sokáig tartott, rengeteg cuccom és csecsebecsém van. Igyekeztem (egyelőre) mindent rendbe tartani, de tudtam, hogy úgyis egy hét kell csak, és az új szobámban lépni se lehet majd a kuplerájtól. Miközben pakoltam, körülbelül minden huszadik percben kezembe került egy olyan tárgy, amely egy fontos emléket képviselt, és kénytelen voltam visszagondolni rá, annyira nosztalgikus érzés volt.
Az első emléktárgy ami kezembe került, egy Eiffel Torony modell volt, amit még egészen kis koromban kaptam apuéktól, őszintén szólva már nem is emlékszem, mivel 2-3 éves lehettem, pedig én is ott voltam velük Párizsban. Próbáltam felidézni, milyen is volt Párizsban, de gyakorlatilag semmire sem emlékeztem, szóval egyszer mindenképp szeretnék visszamenni oda. Pakoltam tovább, pólók, farmerok, parfümök és egy plüssállat.
A plüssmacit még anno szülinapomra kaptam egy sráctól általános suliban, akit Ericnek hívtak, és tudni kell róla, hogy nagyon figyelmes srác volt. A kapcsolatunk az idő telésével párhuzamosan egyre szorosabbá vált, szorosabb volt, mint egy barátság, de egyikünk se mert kezdeményezni, mert féltünk (legalábbis én nagyon féltem), hogy elrontanánk az egész kapcsolatot vele. Helyes pasi volt, magasabb volt mint a többi évfolyamtársam, fekete félhosszú dús hajjal, ami már majdnem a szemébe lógott. Azok a barna szemek egyszerűen igézőek voltak, simán képes volt manipulálni velük, nem kevésszer sikerült zavarba hoznia. És az a mosoly...az évek során rá kellett jönnöm, hogy szerelmes lettem belé, elhatároztam hát, hogy kezdeményeznem kell, nem tudtam többé barátként nézni rá. Aznap csütörtök volt, totál vidáman és magabiztosan sétáltam a suliba, beléptem az osztályunkba és láttam, hogy üres az asztala.
- Pete nem tudod, hol van Eric? - kérdeztem Eric egyik haverjától. - Együtt szoktatok suliba jönni nem?
- Ha jól tudom elutaztak a családjával 2 hétre Madridba, neked még nem említette Rachel? - húzta föl a szemöldökét.
Köztudott volt a suliban, hogy én is Eric mennyire bírjuk egymást, ezért is volt olyan meglepett, hogy nem tudok semmit az egészről.
- Nem, sajnos nekem elfelejtette említeni.
Mit ne mondjak, eléggé rosszul esett a 13 éves Rachel-nek, hogy az a srác, akivel minden nap olyan jól szórakoztak, és évek óta barátok voltak eltűnik két hétre, de még szólni is elfelejt előtte. Az a két hét rettenetesen lassan telt, semmire se tudtam koncentrálni, majd a két hét után váratlan fordulat következett. Eric megérkezett Spanyolországból, de éreztem már az első pillantásnál, hogy valami nincs rendben vele. A suliban elült Pete mellől, átköltözött egy üres padhoz, az osztályterem sarkában, és minden szünetben csendben ült maga elé bámulva. Ez ment így egy héten keresztül, a következő héten azonban már nem bírtam tovább, mert egész héten egy pillantásra se méltatott, és mikor csak ketten voltunk a teremben föci óra után, odamentem hozzá és elhatároztam kiszedem belőle, hogy mi a baja, elvégre barátok voltunk, vagy mi a fene...
- Eric, mi bajod van? Nem szóltál hozzám több, mint három hete, és most már a barátaiddal se beszélsz. Tudunk netán valamiben segíteni?
- Ne haragudj Rachel, de nem vagyok olyan állapotban, hogy bárkivel is beszélni tudjak..családi problémák vannak nálunk otthon - válaszolta halkan, de kissé türelmetlen hangnemben.
- És ezért semmibe kell nézni a barátaidat? Eric a barátok azért vannak...illetve azért IS vannak, hogy lehessen rájuk támaszkodni, ha úgy adódik, és hogy megoszthass velük minden problémát! - emeltem fel a hangom, mert egy bocsánatot se tudott kinyögni, amiért meg se említette, hogy elutazik 2 hétre.
- Nincs szükségem barátokra, egyedül szeretnék lenni... vannak amiben a nagyszerű és fantasztikus barátok se tudnak segíteni.
- Igen? És mi lesz a mi barátságunkkal? Csak úgy félredobod? Már ha egyáltalán ez barátság, hogy meg se említed, hogy eltűnsz több napra.
- Rachel, nem vagyok köteles az orrodra kötni mindent, és ez a többi állítólagos barátomra is vonatkozik, nem a szüleim vagytok, hogy beszámoljak nektek mindenről...
- Szóval ennyit jelentek neked? - kérdeztem már a sírás küszöbén állva.
- Sajnálom Rachel... változtak a dolgok - fogta a táskáját, és kiviharzott a teremből.
Én csak álltam földbe gyökerezett lábakkal a terem sarkában, és fel se tudtam fogni a párbeszédünket. Mi történhetett, hogy így megváltozott? Ő nem az a személy volt, akibe néhány hete szerelmes voltam, mi tehette ezt vele? 1 perc se kellett, és könnyek csordultak végig az arcomon...és a maradék egy évben ott ült a sarokban szótlanul, míg ki nem jártuk az általános sulit. A plüssmacit Eric változásától függetlenül megtartottam, ez az emléktárgy emlékeztet arra hogy egykor milyen is volt ő, a mintapasi.
Régen történt persze, de ő volt az a srác, aki egykor a fényt jelentette az életemben. Tovább pakolok, jönnek a tanszerek, köztük megpillantok egy bekeretezett képet, és egy hozzácsatolt borítékot. A kép nem rég készült, talán 3 hónapja, én vagyok rajta Sandyvel és Pandorával, a csajok 17. szülinapomra csinálták, és közösen írtak hozzá egy levelet:
"Hé csajszi!
Eltelt több, mint két év hármunk barátsága óta, és szerintem nem vagyunk egyedül azzal, hogy áldjuk azt a napot, amikor a gimi évnyitóján elkezdtünk dumálni. Nagyon örülünk, hogy a barátunknak tudhatunk téged, mindig sikerül megnevettetned minket, nem is tudom mennyiszer számíthattunk már rád ezalatt a két év alatt, nagyon szeretünk téged. Az a sok hülyülés suli után a parkban, meg pasilesés, nem is tudom mi lenne velünk nélküled, mi hárman nagyszerű csapatot alkotunk! :)
A mi barátságunk örök, történjék bármi, mi mindig itt leszünk neked ezen a képen, és a való életben is!
Boldog 17. Szülinapot Rachel! <3"
Az önuralmamon ismét felülkerekedett az érzékenység. mihez fogok én kezdeni nélkülük? Annyira megszoktam, hogy minden nap velük lógok, hogy most egy hatalmas ürességet érzek magamban, még nagyobbat talán, mint amit 13 évesen éreztem Eric után.
Gyorsan befejeztem a pakolást, bármennyire is jó érzés volt ezeket az emlékeket látni, mind szomorúságot, és hiányt ébresztettek bennem, talán egyszer újra előveszem őket, ha már erősebb lettem, és beilleszkedtem Brecon falvába...
Szólj hozzá!
Kommentek
Gloria Watson (2010-10-05 16:08:32)
Tetszik! Ügyes vagy :-)
Ewi (2011-02-12 23:57:25)
Jaaaj, nagyooon tetsziiik... ^.^ .írj még nagyon sok ilyent!! ;D :3 .uff de tetsziik.. Hehe
Anita (2011-04-01 14:19:19)
Ha 15-17 eves vagy,akkor aztmondom,ugyes vagy,komolyan.Kevesen tudnak ennyi idosen hasonlokat irni.
Viszont ha mar 20-folott vagy,akkor szerintem hagyd abba,mert ez keservesen szar.Bocsi.(
krisztike96 (2011-05-18 05:08:44)
nekem ezis tetszik anita hülye..:/száánalooomm..:/:/:/><
Viki (2011-08-05 13:25:37)
egyetértek Anitával :)
Gulyás Katalin (2011-08-25 17:56:08)
Na, itt van, amire vártam - az érzelmek. Hááááát, hagy némi kívánnivalót maga után, nem mondom, de nem esélytelen. Nem tudom, valaki átnézi-e helyesírás szempontjából, de, ha nem, akkor NAGYON rászorulnál. Nincsenek olyan orbitális bakik, de akad bőven, leginkább a vesszők hiánya okozza ezt. A számok borzaszóak! 1 perc se kellett, és könnyek... Ne haragudj, de ez nagyon csúnya! Nyelvtanilag semmi hiba sincs benne, de nem szokták így írni, csak az évszámokat (pl.: 1889), vagy, ahogy írtad is, a szülinapokat. Az érzelmek nem kiforrottak, nagyon keveset foglalkoztál velük, de, ha sokat is, biztos, hogy nem eleget. Az utolsó mondatban benne van az, hogy: ha már erősebb lettem, hiányt és szomorúságot ébresztenek bennem... stb. Ebből sajna semmit sem éreztem. Sokkal több érzelmet kellett volna belevinned az érzelmek leírásába. Adok ötleteket is. Pl.: A barátnőiről nézett képre pillantva, ahogy üdvözült mosollyal az arcukon állnak, egy könnycsepp indult útnak a szomorúságtól eltorzult arca redői felé, amit egy szomorú, ámde határozott mozdulattal letörölt. Például. Szóval, a lényeg az lenne, hogy leírd, milyen - bocsi a szóért - kibaszottul fáj neki, hogy több, mint 3 órára laknak egymástól, és NEM találkozhatnak, pedig ott a sok emlék, stb,stb. Nem veszett ügy ez a sztori, csak még sokat kell dolgoznod vele. Az a probléma sokakkal - többek között velem is -, hogy a fejemben MINDEN megvan, mindent elképzelek, de leírni borzalmasan nehéz, és ritkán adom vissza olyan teljességgel, olyan hitelességgel, ahogyan azt elképzeltem. A történeteknek ez a sorsuk. Minden sokkal rosszabb leírva, mint kigondolva. De ez lehetne ennél jobb is, csak elölről kellene kezdeni, átdolgozni az egészet, főleg az érzelmi szálakat. Sőt, ahogy látom eléggé rövid is, be lehetne tenni például azt, hogy, ha már annyira szeret a szabadban lenni, hogy milyen élményei voltak. Tuti, hogy voltak, mondjuk, belelépett egy ürgelyukba, kibicsaklott a bokája, eleredt az eső, és teljesen átázva bicegett haza sűrű villámcsapások közepette.... vagy egy mókuscsaládot látott, amint mindennapi tennivalójukat intézik... vagy valami ilyesmi, amit akarsz. De ez így nagyon rövid, ennél fogva úgy érzem, hogy fejezeteket kihagytál a sztoriból, és végig lehet rohanni 20 perc alatt az egészen! Megyek a következő "fejezet"re.
Gulyás Katalin (2011-08-25 17:58:54)
Ja, és Krisztike96-nak azt üzenem - ha valaha még visszatér ide -, hogy a kommentnek nem az a lényege, hogy azt leszóljuk, aki olyat mond a sztorira, ami ellenkezik a mi véleményünkkel. Ezzel csak a gyopárságodat bizonyítod, hogy képtelen vagy elfogadni a tiédtől ellenkező véleményt. Amúgy meg Anitának igaza van, de én nem fogalmaztam volna ilyen nyersen. =)
Eszter (2011-10-24 17:25:29)
Ez még jobb mint az előző. Jön a 3. Nagyon ügyes vagy. Én is szoktam könyveket írni. És talán egész jók :)
Dániel (2011-12-23 23:06:46)
Jobb mint az előző. Ám, még ezért sem fizetnék, bocsi.
nini (2012-01-26 17:41:26)
én is próbáltam írni, úgyhogy tapasztalatból mondom, szerintem a leíró részeket a legnehezebb belepaszírozni egy könyvbe (hiszen attól, hogy a te fejedben ott vannak, mások még nem látják a szereplőket, a heyszínt, stb.), de neked egész jól sikerült. a történetről még korai lenne véleményt mondani.
Fanlány (2012-02-23 14:08:58)
Nem is értem miért nem tetszik egyeseknek ez szerintem tök jó...sőt csúcsszuper! Ne hagyd abba az írást jó? :))
H Ágnes (2012-05-13 08:39:25)
Kellemesen csalodtam nagyon ügyes vagy! Gratula!
